Garancia, jótállás, szavatosság – lakóépületek esetében – II. rész
Jótállás:
A jótállás hétköznapi és közismert neve a garancia, tehát ezek egymás szinonimái.
A jótállás azt jelenti, hogy a jótállást nyújtó fél (kivitelező, beruházó) a hibátlan teljesítésért olyképpen felel, hogy a jótállás időtartama alatt felmerült minőségi kifogás esetén a felelősség alól csakis akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után, jellemzően a fogyasztó (vevő) által történő nem rendeltetésszerű használat vagy kezelés miatt keletkezett.
Tehát fontos: a bizonyítási kényszer itt a kivitelezőnél (eladónál) van, neki kell azt bizonyítania, hogy a felmerült minőségi kifogás nem az ő hibájából következett be!
A jótállásnak két fajtája van:
• a jogszabályon alapuló, ún. kötelező jótállás, és
• a felek megállapodásán alapuló, ún. szerződéses jótállás.
A jótállás a műszaki átadás-átvételi eljárás befejezésével kezdődik.
A kötelező jótállás időtartama új építésű lakásoknál 3 év, de a szerződő felek ettől eltérően is megállapodhatnak úgy, hogy a megállapodás nem lehet hátrányosabb a vevőre nézve, mint a jogszabályon alapuló jótállás.
A lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállást a 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet szabályozza.
A jogszabály részletesen felsorolja azokat az épületszerkezeteket, berendezéseket és kiegészítő létesítményeket, amelyre a kötelező jótállás kiterjed, ezek szinte teljesen lefedik az általános lakóépületeket. Bár alapszabályként a kötelező jótállás időtartama 3 év, a fenti kormányrendelet meghatározza azokat az épület szerkezeteket és berendezéseket, amelyekre a jótállás 5, illetve 10 év.
A lakóépület/lakás átadásakor a kivitelezőnek egy „jótállási jegyet” kell a jogszabály szerinti tartalommal átadnia a vevőnek. Ennek hibás kiállítása vagy az átadás elmaradása azonban a vevő jogait nem korlátozza.
