AZ ENYVES-FESTÉK
Az enyves festékkel való „találkozás” egyre gyakoribbá válik, legtöbb esetben az idősödő bérházak lakásainak felújításakor és hasonló korú családi házak esetében. Az enyves festék felújítása egy fontos kérdés, hiszen a mai leggyakrabban használt diszperzit beltéri festékek nem tudnak rá tapadni, még „tapadóhíd” és egyéb speciális alapozók alkalmazásával sem.
Többször előfordul, hogy több réteg enyves festés is egymáson található, amely kivétel nélkül ugyanebből az anyagból készült. Ennek az az oka, hogy a csontenyves festék használatakor több réteget lehet egymás fölé készíteni, de kizárólag ugyanolyan típusú enyv tartalmút. A növényi enyvvel kötött festékrétegeket legtöbbször le kell mosni, esetleg lekaparni.
Az enyves festék ismertetőjelei a következőek: Ha vízzel megnedvesítjük a festést, és az gyorsan beszívja a felület elsötétedése mellett, majd ezek után könnyen ledörzsölhetővé válik, akkor semmi kétség, hogy enyves festékkel állunk-e szemben.
Ezt a festést, ha mégsem döntünk szárazvakolat mellett, kénytelenek vagyunk lekaparni a falfelületről.
A falfelületről való eltávolítás történhet „teddy” hengerrel felvitt nedvesség segítségével, ami hatására az enyves festékréteg megduzzad, meglágyul, és festékkaparóval könnyen eltávolítható. Ha több réteg előfordul egymáson, akkor szükségesé válhat, hogy az áztatást megismételjük. Mindazonáltal figyelni kell arra, hogy túl sok nedvesség ne kerüljön a falba, mert akkor annak kiszáradása hosszabb ideig is eltarthat és az új réteggel várni szükséges. Egy elrettentő példa a nem 100%-osan visszakapart enyves festékre való ráfestésnél:
