A burkolatok fagyállóságáról
A burkolatok fagyállóságát alapvetően a porozitásuk, azaz vízfelvételi képességük határozza meg. Minél kisebb ez az érték, – tehát minél tömörebb az anyag – annál alkalmasabbá válik kültéri használatra.
A préselt technológiával készült lapok közül a 3% alatti vízfelvételű, vagyis a B I. kategóriába tartozó lapok alkalmazhatóak kültérben is. Ilyen például a greslap, amelyet préselés után ki is égetnek, így rendkívül jó kopásállósság mellett, alacsony marad a porozitásuk.
Mindamellett nem elég sajnos, ha burkolatunk fagyálló, mert szakszerűtlen lerakás és nem kültérre való ragasztóhabarcs használata mellett, rövid időn belül frissen lerakott burkolataink is felfagynak. További figyelmet érdemlő szerkezeti elem a vízszigetelés megléte. Ha a lerakást szakember végzi, a burkolat és a ragasztó is megfelelő, akkor a burkolati síkot előbb mindenképp vízszigetelni is szükséges (min. 1 réteg kent szigeteléssel), hogy a szerkezetet alulról érő, megfagyott nedvesség feszítő hatása ne rongálja!
Kültérben mostanában divatossá vált a mészkő burkolatok alkalmazása. Ma már ez sem lehetetlen, de a fentieken túl ügyelni kell arra, hogy telítetlen mészkövet alkalmazzunk vagy a felületi porozitás utólagosan legyen telítve! Ezen túl minden esetben impregnáló bevonattal kell ellátni!
A burkolatok fagyállóságára vonatkozó szabvány az MSZ EN 202.
