AZ A FRÁNYA MUNKABIZTONSÁG! – 5.FEJEZET – „HEVEDER! NE A FÖLDÖN HEVERJ!”
A munkabiztonság kérdéskörét bemutató cikksorozatunkban sok mindenről szó esett már. A munkavédelmi eszközök sokaságából kiválasztott következő témánk a testhevederek, hiszen a szemüvegek után, a következő leggyakoribb védelmi eszköz a beülős heveder.
Aki nem telepített, szabványos és minősített állványon végez munkát vagy ollós-karos emelőben tartózkodik, beülős hevedert kell viseljen, amit kötelezően ki kell kötni egy minősített horgonyponthoz. A kikötés akár egy szerkezeti falba, dűbelezéssel rögzített acélgyűrű is lehet. Ez a leesés elleni és a leesést követő védelem a legtöbb esetben életet ment.
A hevederek fontos része a rántáselnyelő is, amely erő hatására fokozatosan kioldódik, ezzel fékezve az esést. A rántáselnyelő a kikötéshez használt rögzítő kötélnek egy szabványos, felkötegelt, részben összevarrt és részben pedig műanyaggal bevont része. Létezik „high-tech” megoldás is, ami általában PE-kevlár anyagú ún. zuhanásgátló hevederszalag. Ez a rugós tartódobba feltekert kötél, automatikusan le- illetve feltekeri a kötélzetet, állandóan feszesen tartja azt és zuhanáskor rövid fékezőtávolság mellett fejti ki erejét. A rántáselnyelésnek ilyen típusa nem túl gyakran alkalmazott, mivel körülbelül tízszeres bekerülési költséggel is rendelkezhet, mint a hagyományos felkötegelt megoldás.
A hevedereken általában több gyárilag bevarrt acélgyűrű is található. A beülős hevederek általában „3 pontos testhevederek”, azaz 3 ponton lehet rájuk a biztonsági kötelet rögzíteni. Ez a három pont a két deréktájon és egy a hát közepén lévő rögzítési pont leggyakrabban. Ugyanakkor létezik 4 pontos testheveder is, amely mellkasi rögzítési ponttal van kiegészítve a már említett három ponton túlmenően. Mégis, ha a dolgozó be is köti magát, a legtöbbször előforduló hiba a heveder rossz karabineréhez történő rögzítés. Leggyakrabban derék tájt kötik be magukat a munkavégzők, azzal már nem törődve, hogy leeséskor hiába a rántáselnyelő, a gerinctörés kockázata még így is hatalmas. Helyesen csak a mellkasi vagy a gyakrabban alkalmazott, lapockák közötti acél karikát szabad használni, amelynél a balesetet szenvedő védett marad a rántásból eredő sérülésektől.
A szabálytalan kikötési módok után felmerül a kérdés, mire való a két deréktájon lévő bekötési pont? Ezeket csak a munkahelyzet rögzítésére szabad használni pl.: oszlopon vagy nyeregtetőn való munkavégzésnél. Másrészt abban az esetben, ha nem a magasban tartózkodunk, a használaton kívüli rántáselnyelőt és a rögzítő kötelet ide akaszthatjuk be.
Ahogy azt már a többi védőfelszerelésnél is megszokhattuk, a hevedereket is szükséges karbantartani, így a vételtől számított minden 12. hónap után, szabványnak megfelelő időszakos felülvizsgálatnak kell alávetni és meghatározott idő (5év) elteltével ki kell vonni a használatból. Ekkor vagy gyártói felülvizsgálatra kell beadni a hevederzetet vagy kötelezően meg kell semmisíteni.
Ezen a derűs nyári napon készített fotón, a helyes kikötés és hevederzet hiánya mellett, sajnos a hiányzó sisak és mellény sem adott okot derűre…
A témakörbe vágó és vonatkozó szabványok: EN358; EN361
