Lábazati díszítővakolat – műgyantás lábazatok
Az ipari és lakossági építkezések egyik leggyakrabban alkalmazott lábazati építőanyaga az ún. lábazati díszítővakolat. Aki jártas a homlokzati és lábazati hőszigetelések terén, bizonyára jól ismeri a lábazati gyöngyvakolatokat vagy egyszerűen csak kötőanyagáról elnevezett műgyantás lábazatokat. Ezeket az építőipari anyagokat lábazatokra és akár kerítésekre is nagy mechanikai ellenálló képességük és könnyű kivitelezési technológiájuk miatt alkalmazzák szemben az épített lábazatokkal (pl.: tégla, terméskő, díszkövek, stb.).
Kötőanyaguk szerint megkülönböztetünk tisztán akril, szilikon-akril és különböző akrilát alapanyagú termékeket. A lábazatokon fokozottan jelentkező csapó nedvesség miatt, kiemelt jelentősége van a lábazatok vízlepergető tulajdonságának. Minél jobban vízlepergető, annál kevésbé lesz nedvszívó az anyag. A mechanikai tulajdonságok után a páraáteresztő képesség a legfontosabb a helyes rétegrend megtervezésekor. Ennek akkor van jelentősége, ha lábazati anyagunk mögött valamilyen módon a víz megtalálja az útját, mert ekkor könnyen felhólyagosodnak, esetleg leválnak. Azaz minél inkább páraáteresztő a lábazat, annál hamarabb szárad ki. A szilikon-akril kötőanyagú gyöngyvakolatok jó páraáteresztő tulajdonságuk mellett tartós vízlepergetéssel és kedvező öntisztuló tulajdonsággal is rendelkeznek. A vékonyvakolatokhoz hasonlóan a felhordáskor kerülni kell a magas páratartalmat, továbbá sok esetben alapozó alkalmazása javasolt.
A gyöngyvakolat több szempontból is gazdaságos döntés és magas esztétikai megjelenésének köszönhetően az építészek körében is népszerű.
Felhasznált irodalom: Mapei krónika
